Boldogabb nyelvtanulók, sikeresebb nyelvtanárok

Az Európai Unió ajánlása szerint minden uniós polgárnak legalább három idegen nyelvet kell megtanulnia ahhoz, hogy más anyanyelvû polgártársaival kommunikálni tudjon.

A legtöbb ember számára azonban még egyetlen idegen nyelv megtanulása is csaknem leküzdhetetlen akadályba ütközik. Különösen nekünk, magyaroknak vannak ilyen gondjaink, hiszen a mi nyelvünk egyetlen európai nyelvhez sem hasonlít.

Ráadásul a mai nyelvoktatás olyan, mintha egy házat a tetõnél kezdenének el építeni. Az elterjedt, nagy, nemzeti nyelvek oktatása közben a nyelvtani nemek, a rendhagyó ige- és fõnévragozások, a kiejtett és leírt szavak közötti különbség, a túlburjánzó szókincs, az idiotizmusok igen sok fiatalnak veszik el a kedvét örökre a nyelvtanulástól.

Már a józan logika is azt követelné, hogy a nyelvtanulást egy aránylag könnyen elsajátítható nyelvvel kellene kezdeni.

A Budapesti Orvos-egészségügyi Eszperantó Szakcsoport éppen ezért dolgozta ki és terjeszti minden lehetséges fórumon a következõ javaslatot:

Az Európai Bizottság és az Európai Parlament ajánlja a tagállamoknak, hogy területükön az általános iskolák 4.-5.-6. osztályában a nyelvtanulási készség fejlesztésére vezessék be az eszperantó nyelv oktatását.

A 7. és a 9. osztályban kezdjék el egy-egy nemzeti nyelv oktatását a tanulók és szüleik szabad választása szerint.

Milyen elõnyei lennének, ha ez a javaslat valóra válna?

Mivel az eszperantóban nincsenek nyelvtani nemek, nincsen rendhagyó ige- és fõnévragozás, mindent úgy írunk le, ahogy kiejtjük, szóképzõ rendszerével pedig számtalan, új szó állítható elõ, a gyermekek már néhány hét után egyszerû beszélgetéseket tudnának folytatni egymással. Ezzel olyan sikerélményük lenne, amelyre a tízszer nehezebben elsajátítható nemzeti nyelveken csak hosszú hónapok, évek múlva tehetnének szert.

Az eszperantóban két-háromszáz óra alatt lehet eljutni olyan szintre, mint pl. a franciában, németben, vagy az angolban kétezer óra után. Az eszperantó tanulása tehát kb. 1700 munkaóra megtakarítását jelenti.

Számtalanszor bizonyított tény, hogy az eszperantó elsajátítása során a gyermekek megtanulnak nyelvet tanulni, idegen nyelven, logikusan gondolkodni. Az eszperantó után tanult, minden más, idegen nyelv elsajátításához szükséges idõ kb. harminc százalékkal csökken. Ez azt jelenti, hogy a további két nyelv tanulása során még kb. 500-500 órát takaríthatnának meg a tanulók. Az így kapott kb. 2700 munkaóra csaknem másfél munkaév megtakarítást jelentene minden egyes tanuló életében, - ezt az idõt a késõbbi szakmájuk elsajátítására fordíthatnák.

A tanulók az eszperantó révén jelentõs, nemzetközi szókincsre tennének szert, általános mûveltségük is gyarapodna. Könnyedén sajátítanák el pl. a fizikai, kémiai képletekben szereplõ rövidítéseket (m=maso, t=tempo, T=temperaturo, stb.), a biológiában, orvostudományban használatos szakkifejezéseket (talpo=vakond=Talpa europaea, flava atrofio de la hepato=atrophia flava hepatis, stb.).

A közös, semleges, mindenki által könnyebben elsajátítható, nemzetközi hídnyelv segítené a tanulókban az európai tudat kialakulását, a nagy, közös haza és egymás anyanyelvének megbecsülését, az egyenrangúság és egyenjogúság érzését.

Egy-két év eszperantó-tanulás után nemzetközi találkozókon, táborozásokon vehetnének részt, ahol számtalan, életre szóló barátság jöhetne létre.

Az eszperantó más nyelvek tanulását segítõ funkciója megváltoztatná a nyelvtanárok életét is.

Újra divatba jönne az olasz, francia, spanyol, vagy a latin, görög, portugál, vagy az orosz nyelv tanulása is.

A szabadon választott idegen nyelv tanulása a tanulók motivációját jelentõsen fokozná, ezért a nyelvtanárok érdeklõdõ, lelkes fiatalokkal találkoznának. Az ilyen tanítványok pedig szárnyakat adnak a pedagógusnak. Így a nyelvtanároknak is jóval több sikerélményben lenne részük.

A jobb hatásfokú nyelvtanítással az Európai Unióban évente euró-milliárdokat takaríthatnánk meg. Európa így példát mutathatna az egész emberiségnek.

Talán így egyszer valóra válna Zamenhof álma, hogy minden földlakó beszélni tud egymással, és mégis mindenki megõrizheti az anyanyelvét is.

dr. Molnár Lajos