A soknyelvû Európai Unió

Az Európai Unió Alkotmányának tervezetét eszperantó nyelvre fordító, nemzetközi munkacsoport tagjaként az utóbbi hónapokban gyakran foglalkozom e dokumentum tanulmányozásával.

A tervezetet - tudomásom szerint - eddig a következõ nyelvekre fordították le: angol, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák, szlovén és török.

Munkacsoportunk a tervezet magyar szövegét még az angol, francia, német, olasz és spanyol nyelvû szövegekkel tudta összehasonlítani. Az összehasonlítás során rájöttünk, hogy a fordítások nem egyeznek egymással szó szerint, - a lényegük ugyan azonos, de jelentõs, árnyalati különbségek mutatkoznak közöttük

Feltételezhetõ, hogy ezek a különbségek a tagállamok között alkotmány-értelmezési vitákhoz vezethetnek a továbbiakban.

Fordítói tevékenységünknek már ebben, a legelsõ szakaszában is világossá vált számunkra, hogy mennyire hiányzik az Európai Unióban egy közös, semleges, mindenki által azonosan értelmezhetõ hídnyelv, amely nem okozna egyeseknek indokolatlan elõnyt, másoknak pedig behozhatatlan hátrányt.

Összegyûjtöttem a tervezetnek azokat a részeit, amelyek az Unió népeinek a nyelveire vonatkoznak.

Az I-3. cikk (3) bekezdés negyedik albekezdése szerint: - “Az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokszínûségét és biztosítja Európa kulturális örökségének megõrzését és további gyarapítását.”

Az I-8. cikk (2) bekezdés negyedik albekezdése így szól: - “(Az uniós polgárok) - jogosultak petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez, az európai ombudsmanhoz folyamodni, valamint arra, hogy az Alkotmány nyelveinek valamelyikén írásban az Unió bármely intézményéhez vagy tanácsadó szervéhez forduljanak, és ugyanazon a nyelven választ kapjanak.”

A II-21. cikk (1) bekezdése így rendelkezik: - “Tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyõzõdés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, tulajdon, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történõ megkülönböztetés.”

A II-22. cikk is hangsúlyozza, hogy: - “Az Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget.”, a II-41. cikk (4) bekezdése pedig azt, hogy: - “Mindenkinek lehetõsége van arra, hogy az Alkotmány nyelveinek valamelyikén írásban forduljon az Unió intézményeihez és ugyanazon a nyelven kapjon választ.”

A tervezet végén, a IV-10. cikk a következõket állapítja meg: - “Az Alkotmány létrehozásáról szóló szerzõdést, amely egyetlen eredeti példányban angol, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven készült, és amely e nyelveken készült szövegeinek mindegyike egyaránt hiteles, az Olasz Köztársaság Kormányának irattárában helyezik letétbe, amely minden további aláíró állam kormányának eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.”

Az állásfoglalás szintjén tehát minden rendben van.

Mi történik a gyakorlatban?

Az Európai Unió intézményeiben a tárgyalások leggyakrabban angol, német és francia nyelven folynak. A tolmácsoktól elsõsorban ennek a három nyelvnek az ismeretét követelik meg. A dokumentumokat leginkább angol nyelven fogalmazzák, a többi nyelvre való fordítás az angol eredeti alapján történik. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió népességének kb. 10 %-át kitevõ angolok “elsõ kézbõl”, mindenki más pedig “másodkézbõl” jut hozzá az uniós információkhoz.

Mondhatnánk úgy is, hogy az utóbbiak a “másodosztályú” európai polgárok.

(Ide kívánkozik egy kis, pikáns részlet, annak bizonyítására, hogy az Európai Unióban milyen mértékben használják máris alapnyelvként az angolt. A Preambulum 5. bekezdésében az Unió kialakítását és annak következményeit az angol szöveg “great venture”-nek, a francia “grande aventure”-nek, a magyar “nagyszerû vállalkozás”-nak, a német “grosses Abenteuer”-nek, az olasz “grande avventura”-nak és végül a spanyol “gran aventura”-nak nevezi. Most akkor “kockázatos vállalkozás”-ról, egyszerûen “vállalkozás”-ról, vagy netán “kaland”-ról van szó?…)

Mit szóljanak továbbá azok, akiknek az andalúz, az asztúriai, a baszk, a breton, a friuli, a galíciai, az ír-gaél, a katalán, a lív, a luxemburgi, az okcitán, a plattdüütsch, a provanszál, a rétoromán, a skót-gaél, valamelyik számi (lapp) nyelv, a szicíliai, a szorb, a valenciai, a vallon, vagy a walesi az anyanyelve? (A felsorolás bizonyára tovább bõvíthetõ.) Sok milliónyi, “harmadosztályú” európai uniós polgárról van itt szó, akik az Unióval való kapcsolataikban egyáltalán nem használhatják az anyanyelvüket, hiszen az nem tartozik az Alkotmány nyelvei közé.

Tisztelem és kedvelem az angol nyelvet. Szakmai pályafutásom során rengeteg ismeretet szereztem meg általa. Most mégis azt kell mondanom, hogy nem tudják, mit beszélnek azok, akik szerint elég, ha minden uniós polgár megtanul angolul.

Állítom, hogy igazán jól csak azok tudják elsajátítani az angol nyelvet, akiknek módjukban áll hosszú hónapokat, éveket eltölteni ezen a nyelvterületen. A többiek életük végéig “tehetséges kezdõk”, vagy gátlásokkal küzdõ, “korlátozott nyelvhasználók” maradnak.

Rengeteg idõ és pénz ráfordítása után az eredmény siralmas.

Így mindazok, akiknek az angol az anyanyelve, jogosan érezhetik magukat felsõbbrendû lényeknek, akik a szakmájuk elsajátításával foglalkozhatnak, amíg a többiek az õ nyelvüket tanulják.

A legnagyobb baj azonban mégis az, hogy az összes, többi nyelv ilyen módon szép lassan elveszíti jelentõségét, a sokszínû Európa “a nyelvek virágoskertjébõl a nyelvek múzeumává válik”. (Dr. Halász József)

Cseppet sem vígasztal, hogy az elfuserált nyelvhasználat miatt maga az angol nyelv is rossz irányban változik majd.

Mi eszperantisták jól tudjuk, hogy az angol nyelv elsajátításához szükséges idõ egytizede, egyötöde alatt meg lehet tanulni eszperantóul. Hogy ezáltal a nyelvtanulásra fordított költségek is ugyanilyen arányban csökkenthetõk. Hogy ha az Európai Unió minden tagállamában a kisgyermekek a nyelvtanulási készség fejlesztése érdekében elsõ, idegen nyelvként az eszperantót tanulnák (nyelvi propedeutika), akkor

De tudják-e ezt az Európai Unió döntéshozói is?


Molnár Lajos dr.

orvos-radiológus,

a Budapesti Orvos-Egészségügyi Eszperantó Szakcsoport elnöke